Sziasztoooooook!
Már
"A tigris szeme"-c. regényével a szívembe lopta magát Gáborunk, és a
mai nappal ki is olvastam a másik általa íródott könyvemet.
Gabriel Russ - Az Apa
Szokásommá
vált a könyveitekről írt véleményeimet mindig egy-egy fotóval
"bemutatni", ezek kevésbé ötletes változata, amikor a borítót igyekszünk
valamelyst "megeleveníteni". Ennek leginkább 3 oka lehet:
1.,
A fotózás idejére még nem olvastam az adott könyvet, így csak a
címére-fülszövegére, és a borítójára tudok hagyatkozni az ötletek terén.
2., Olvastam a könyvet, és ötletem is lenne mivel megmutatni a tartalmát... csak sajnos elég pénzem nincs hozzá.
3., Ha olvastam, ha nem, a borító annyira tetszik, hogy nem tudom nem "felhasználni".
....nos, "Az Apa" a 3. indok "áldozatául" esett. És úgy vélem, ezzel el is mondtam, hogy mit gondolok a borítóról.
A
története kapcsán viszont azt hallottam, hogy volt, akit a "Mélyütés"
c. filmre emlékeztetett. Mivel szeretem azt a filmet, emiatt még inkább
vártam, hogy olvashassam ezt a könyvet. És... nagyot csalódtam, de
kellemesen! Mert hogy, egyrészt totttttál más ez a történet (CSAKIS
annyi a közös pont, hogy az apa mindkettőben boxoló...), másrészt még a
film sztorijánál is sokkal-sokkal jobban tetszett!
Bill
e történet kezdetére már világhírű boxoló, viszont karrierje csúcsának
kapujában állva magánélete pont a legmélyebb pontjaihoz érkezik. Ugyanis
több mint 5 éve belekeveredett egy kapcsolatba, méghozzá az egyik
rajongójával. Egy darabig imponált neki, és élvezte Nancy iránta érzett
rajongását, de hamar kibújt a szög a zsákból, és rájött, hogy szimplán a
pénzéért tapad rá a csaj, nem pedig önmagáért. Amikor szakítani akart, -
mondjuk úgy - bevetette a legnagyobb "aduászt", amit egy
felelősségteljes férfivel szembe lehet, és közölte vele, hogy terhes.
Így főhősünk, a kislánya miatt, további 4-5 évig őrlődött ebben a mérgező kapcsolatban, míg nem szakítottak.
És itt kezdődik a könyv története, ami egy felelősségteljes, elhivatott sportoló és szerető apáról szól.
Aki
amúgy vérmérsékletét meghazudtolóan, relatíve egész jól tűri, és bár
nehezen, de higgadtan tudja kezelni a rettenetesen buta és önző anya
"dolgait", és egyúttal a velejéig romlott élettársát.
Mindeközben pedig igyekszik megtartani a veretlenségét a ringen is, ami persze cseppet sem könnyű ilyen nehézségek közepette.
A sztori több helyen csavaros, itt-ott fény derül 1-1 igen durva titokra,
és mind-mind a realitás talaján maradva, azaz simán hallhatnánk az e
könyvben előforduló dolgokat akár az esti híradóban (Isten őrizz!), vagy
a hírlapokban...
Érzelmi zsarolás, bántalmazás, erőszak, pedofilizmus, gyilkosság.
Írónk
cseppet sem kímélte olvasói lelki világát, gyomorforgatóan dühítő,
bicskanyitogató jeleneteknek "lehetünk tanúi", és együtt szenvedünk
Billel és a lányával. Mert hogy.... mint minden családban, itt is
leginkább a gyerek szenvedi el a szülők tetteit és döntéseiknek
következményeit.
Kitérve a karakterekre, nekem Mami (Margo), a szakácsnéni,
és Mrs.Woods, az óvónő volt a legszimpatikusabb.
De nagyon szerettem Demetriust (az edző), Fabiot (Bill menedzsere), és a papot is.
Számomra
a legirritálóbb Nancy karaktere volt, és pont azért, mert sodort már a
szél az "utamba" egy pont ugyan ilyen nőszemélyt, és persze a
legborzalmasabb tapasztalataim közé sorolom. Sajnos nem csak a könyv
lapjain szerepelnek ilyen emberek, hanem a valóságban is mérgezik az
életünket.
A
legrokonszenvesebbnek Bill ügyvédnőjét tartom. Hasonlóképp kezeltem én
is a Nancy-féle fúriát, bár egyáltalán nem volt könnyű nem a földbe döngölni (minden alkalommal, amikor megszólalt...), úgyhogy büszke
is vagyok magamra, ahogy Jeniferre is (és így Gáborra, hisz' ő az
"alkotója").
Eleinte ami
egy picit tündérmesévé tette a sztorit, az nem is az, ahogy Ann (Bill
gyerekkori szerelme/mostohatestvére) visszatért Bill életébe, hanem az,
hogy miután kis híján megölte a pasija, full
nyitott volt szinte rögtön
egy új párkapcsolatra.... oké, hogy már nagyon régről ismerte Billt, és
tudta, hogy megbízhat benne... De számomra a pszichológia azt sugallta,
hogy hogyha engem szinte agyonver a párom, majd vízbe akar fojtani, nem
kívánkoznék egy pasi közelébe sem, még nagyon jó ideig.
De
aztán... ha jól belegondolok, édesapámat és a bátyáimat AKARNÁM, hogy
mellettem legyenek, mert tudom, hogy ők megvédenének, és bízhatok
bennük. Bill pedig, a történet szerint - mondhatni a mostohatestvére
volt egy ideig, így igazából... még ez is oké.
Ami
kevésbé, az a szökési- "gyermekrablási" kísérletük. Értettem és
átéreztem eme döntésüket, de ezzel a valóságtól kissé már
elrugaszkodottnak véltem dolgot. Bár... a sztori Amerikában játszódik, és
ott a valóságban is tesznek olyanokat az embereket, amiket mi, átlag
európaiak kb annyival reagálunk le: "ez is tuti egy amerikai baromság,
ez tutira ott történt, ezt tutira ők csinálták, stb..."
Írói szempontból viszont jól működött, még színesebbé tette a történetet, még inkább izgalmasabbá és kiélezettebbé a helyzetet.
Bill
legféltettebb titka, ami a könyv vége felé derül ki, irtóra
ledöbbentett. Sok minden megfordult a fejembe, hogy mi lehet, de ez
egyáltalán nem!
Végül
megint (hisz' írónk "A tigris szemében" c., előző regényénél is így
volt) kaptunk egy hatalmas nagy tragédiát, egy csipetnyi misztikummal
megfűszerezve, és aztán keserédes érzésekkel zárva a kötetet.
És ahogy abban a könyvében, úgy itt is kaphattunk mély gondolatokat, bölcsességeket, és megannyi érzelmet.
Viszont Gáborunk ezen művében szinte szemernyi humor sincs. De elgondolkodni való bőven! És ez jó! Mert kell ilyen is!
Nagyon
örülök, hogy töretlenül büszke lehetek rád, Gábor, és bár ez a könyved
ismét kissé megviselt lelkileg, szívből tudom ajánlani mindenkinek!
További jó munkát, és sok sikert kívánok a többi írásodhoz is! Már most nagyon várom őket...
Szeretettel:
E. Klaudia
Fotó: Pásztor Digi Gábor ( GP Photography Gabor Pasztor )
Smink: Sóvári Dóra
"HazaÍrókosítás": Lukács Edina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése