...éééés tessék! Máris megvagyok
Robin O' Wrightly: #WeToo 2. - Testcserés számadáskönyvével, mármint annak kiolvasásával, és a róla írt véleményemmel...:
A borítóról:
Nekem gyengém az ilyen. Amellett, hogy "para", letisztult, egyszerű, ízléses, és szép is egyben.
Írónőnk rögtön az első oldalon felkészít minket, hogy az előző részhez (amelyről itt találhatjátok a véleményemet) képest ez egy sokkal durvább verzióra íródott.
Hátömmm... én ezt nem mondanám. Hacsak
ennek a résznek az előzetesét ott nem, hanem itt olvastam volna... mert
mivel ott már elolvastam, itt számomra a 70.oldalon folytatódott a
történet - így gyakorlatilag a nehezén csaknem túl voltam. Legalábbis
számomra a már előzeteskén olvasott eleje volt a történet megrázóbb
része, azaz számomra a WeToo első könyve durvább volt. (Vagy a 2.-ra
csak megedződtem...?)
Amúgy is az az általános hozzáállásom mindenhez, hogy "készüljünk a legrosszabbra, annál már csak jobb lehet...!"
Úgyhogy belevágtam...
Volt itt bűntudat, önostorozás, vezeklés,
Bűntetés és bűnhődés,
Haragoskodás és kibékülés
Undorral vegyített tartózkodás és
Vággyal vegyített kitárulkozás,
Öröm, bánat ééés még sorolhatnám.
Az egész könyv egy nagy érzelmi hullámvasút, tele izgalommal, szerettel, szerelemmel, és jócskán erotikával.
Sarah-val átmegyünk egy-két idegösszeroppanáson, "test-cserén", orgazmuson, és emberrabláson, majd emberölésen is.
Ebben a könyvben még mindig ő van
főszerepben, de a férje, Richard alig van "lemaradva" tőle, hiszen
gyakran az ő szemszögéből láthatjuk/érezhetjük a dolgokat. (Imádtam! Ha
karakterek közül kéne választanom, őt akarnám páromnak, de a lányaikat
is elfogadnám lányaimnak!)
Vannak mélypontok, de valahogy... mégsem fulladunk bele a könnyeinkbe, hiába drámai pár pillanat.
Az erotika része is igazán jól lett megírva, nekem tetszik ez a stílus.
És a misztikus szál (ami Sarah
"testszálló"-ságát illeti) is úgy van beleszőve, hogy... kb észre sem
veszi az ember, hogy az "misztikum", én legalábbis annyira hétköznapinak
tudtam megélni, mint maguk a karakterek, teljesen a magaménak tudtam
"venni", mintha ez amolyan megszokott dolog lenne.
Egyetlen dolog volt, ami hiányérzetet hagyott bennem...
Ha lesz 3.része a sorozatnak, akkor
megértem, hogy ez így ennyiben maradt, de a könyv vége nem igazán érzem,
hogy utalna erre (bár lenne miből kiindulni hozzá...), szóval ezt most
kiírom magamból, bár kénytelen leszek némi spoilert hinteni eme
soraimba.
A story végéről van szó.
Ha már Sarahnak sikerült "megszállni" az
elrablójuk testét, tudom, hogy épp nem ezzel volt elfoglalva, s nem ez
volt a legfontosabb, de kideríthette volna az emlékei között kutatva,
hogy emberünk mégis mi célból bízta meg pontosan, mármint mi érdeke
fűződött ahhoz annyira baromira, hogy legyen végrehajtva a félbehagyott
küldetés, pláne, hogy időt is szabott... és amúgy erre talán Véronique
is sejthette volna a választ, de a-aaa... ezügyben nem lettünk
okosabbak, pedig tutira nem én vagyok az egyetlen, akit ez érdekelne.
Aztán az eset után, ahogy rendbetették
magukat, még mindig eszébe sem jutott se Sarahnak kapcsolatba lépni
Veronnal, se neki Sarahval? Eeeez azér' megin' egy pöppet fura. Ha azt
nézzük, hogy gyakorlatilag megmentették egymás bőrét, és kb bármikor
kapcsolatba léphettek volna... Nem tudom... én Sarah/Veron helyében, ha
ilyen dolgokat éltem volna meg, amint módomban állt volna, felkerestem
volna a másikat...
Úgyhogy reménykedek egy 3.részben, mert ez így szerintem nem maradhat...!
Viszont e könyv olvasása is egy
emlékezetes élmény volt, örülök, hogy belevágtam! Nagyon köszönöm ROW,
és még sok hasonlóan szuperjó történetet kívánok!
Lélekben, barátilag csókol-ölel:
E.Klaudia
fotó: Pásztor Digi Gábor (@GP Photography Gabor Pasztor)
smink: Dóra Sóvári
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése