Ma....
Andy T. Miller: Areán - Magam vagyok a tűz! regényéről osztom meg veletek a véleményemet.
Kiolvasva
a könyvet, azt mondanám, hogy lehetett volna még cifrázni a borítót...
de egyáltalán nem bánom, hogy nem lett! Annyi meg annyi
"karakterábrázolásos" könyv van, hogy nem is baj, hogy ennél szó szerint
csak egy elemet emeltek ki, és pont ezzel az egyszerűségével tették
nagyszerűvé és különlegessé a külsejét.
Na de a belseje se semmi ám!
Mint
már nem egyszer említettem: újra és újra lenyűgöztök, ti, magyar
íróink! Andy-nek is sikerült, hisz' ezzel a könyvvel már kivételeset
alkotott, egy egészen új világot, és egy teljesen új fajt - ha mondhatom
így.
Hogyan is kezdjem...
Szerintem e sztori alapját igen nagy részben a középkori inkvizíció és az azzal járó eretnekség felszámolása szolgálta.
Ugyanis
e történet szerint a keresztény hittel összeférhetetlen emberi, de
hatalmas erővel és valamiféle halhatatlansággal rendelkező személyek
felkutatása és kiírtása volt az amúgy "boszorkányüldözés"-nek nevezett
"őrület".
Holott... nem voltak ők rosszak, csak... fejlettebbek, mint az átlag emberek.
Így történhetett meg, hogy a 2000-es évekre ezen személyek igen kevesen maradtak, és a legnagyobb titok övezte létezésüket.
Viszont
az átlag emberek között is fel-fel ütötte egy-egy "alvó génjük" a
fejét, és az átlagos szülőknek mégis ilyen különleges gyermekük
született.
Így volt ez Areánnal is. Átlagos szülők gyermeke, akiből 17 éves korára "előbújt" az ereje.
Erről
ő mit sem sejtett, míg nem rátalált egy rejtélyes dobozra egy
régiségkereskedőnél. E dobozban pedig válaszokat, és voltaképp - élete
párját...
Ugyanis mikor Areánhoz került a doboz, a tulajdonosa (Akiram) telepatikusan felvette vele a kapcsolatot.
Mivel
egy több ezer éves lélekről van szó, akit a boszorkányüldözések alatt
nem tudtak elpusztítani, így elzárták a világ elől, és majd' 1000 évet
raboskodott, mire valakivel (Areánnal) kapcsolatba tudott lépni, így
eleinte csak emlékekkel-képekkel és érzésekkel kommunikáltak.
Majd
ahogy elkezdte a doboz tartalmát Areán jobban megfejteni, és közben
tanulni Akiram nyelvét, egyre jobban megértette és kötődött hozzá...
Míg nem végül el is döntötte, hogy bármi áron kifogja szabadítani.
A tanulása, és a kutatásai során még megismerkedik pár hozzájuk hasonló személlyel, akik segítik és támogatják őt.
Picit többet róluk:
-
21éves korukra érik el a teljes fizikai fejlettséget, és onnéttól
halhatatlanok (na meg meddők is...), azaz a sejtjeik "újraalkotják" a
sérült sejteket. De elpusztításukra a középkorban találnak módszert
(boszorkányégetés), viszont az igazán öreg halhatatlanokat teljesen
elpusztítani így sem tudták, mivel a lelkük túlélt mindent...
-
különleges képességeik közé tartozik a telekinézis, telepátia, (ha jól
értettem) az elemek uralma, és a földből/égből nyert energia
felhasználása-továbbítása- és akár ezekkel az energiákkal való
gyógyítás.
Érdekes Areán
felkészülése Akiram kiszabadítására, és az is, ahogy kommunikálnak, és
ahogy éreznek már most egymás iránt a karakterek. Mind, nem csak Areán
és Akiram.
Maga az elképzelés, az ötlet és a történet nekem nagyon tetszett, teljesen bekebelezett!
Ami
kicsit furcsa volt, hogy más könyveknél általában "megvagyunk kímélve"
hogy mondjuk mikor elmagyarázza egy karakter a másiknak, hogy mégis mi
ő, ki ő, s mit csinál ő, azt nem kell 3x-4x újra olvasnunk, mikor
harmadjára és negyedjére is úgy alakul, hogy végigkell zongoráznia 2-3-4
másik karakterrel is a dolgot. Itt azt hiszem, először Karlnak, aztán
az anyjának magyarázta el Areán, hogy mi is ő. Ezután az apjának...
aztán a legjobb barátnőjének.... aztán... azt hiszem ennyi. És...
érthető, oké, hogy a sztoriban elmagyarázta nekik a dolgokat, de ezt
nekünk is újra és újra elkellett olvasni, holott kb mindegyik ugyanúgy
szólt, és kb mindegyikre ugyanúgy reagált az összes említett karakter
(talán egyedül a Karlal lefolyt beszélgetés, ami különb volt...)
Nincs
ezzel baj, csak SZERINTEM ebben az esetben, ha már le volt írva a dolog
4x, jó lett volna még bele valamivel több csavar mindegyiknél, hogy ne
4x olvassuk kb ugyan azt a kb fél oldalt, vagy pont hogy csak 1x leírni, a
2.-3.-4. alkalommal meg.... valahogy csak a tudtunkra adni, hogy "Areán
itt kénytelen volt a barinőjét is beavatni, így félrevonva elmondott
neki mindent, amit tudnia kellett..."-vagy valami hasonló.
Nem
vagyok író, nem is tervezek ilyen pályára lépni. De mint olvasó
szeretném csak megemlíteni, hogy vagyunk egy páran, akiknek nem igazán
esik jól mondjuk egy fél oldalt leíró valamit 4x újraolvasni még
ugyanabban a kötetben itt-ott elrejtve. Jobb szeretjük, ha ennek
kiküszöbölésére kitalál valamit az író.
De ahogy mondtam, ennek ellenére teljesen magával ragadott a történet.
És ahogy a fülszövegében is írva van:
Elakartam hinni az utolsó betűig.
Őszintén
reménykedek, hogy lesz még folytatása, és ameddig lehet, nyomon
követhetjük Areán és a többi karakter életét, s hogy ezáltal jobban
megismerhetjük majd a világukat és a képességeiket.
Köszönöm Andy T. Miller, és további sok sikert kívánok!
E.Klaudia
Ui.: Pár sort idéznék a könyvből, hogy ezzel jobban bemutathassam:
"Bezártak
egy háromszoros gyűrűbe, amin nem tudok áthatolni, most a
megsemmisítésemre keresik az igét. Nem fog sikerülni, már túl öreg
vagyok hozzá, de be tudnak zárni az idők végezetéig, örök magányra
kárhoztatva, csak még nem tudják a módját. Azért írom le ezeket, hogy
egyszer valaki, aki olyan erős lesz, mint én, tudomást szerezve a
létezésemről, kiszabadíthasson. Nem vagyok bűnös, csak halhatatlan. Ezt
nem tudják elviselni, akkor sem, ha nem ártok nekik..."
"Akiram vagyok, a halhatatlan, aki meghal, s mégis él."
"Nekem
még alig volt érezhető a Jelem, ő nem találhatott rám. Te öreg vagy,
erős és tapasztalt, mégsem érzed innen, én pedig éreztem, megtaláltam,
elértem. Azt mondod, nem élhettem volna túl a kapcsolódást, mert túl
gyenge és fiatal voltam hozzá, mégis itt vagyok. Mindent túl fogok élni,
és visszahozom őt. Egészen visszahozom! Ha a tűzbe kell mennem érte,
hát én magam leszek a tűz, az izzó láva!"
"Mit tettél vele? - támadt neki Karl, amint egyedül maradtak.
-
Nyugi! Semmi baja, néhány horzsolás. Én is ugyanígy néztem ki, csak
gyorsabban gyógyulok, de már ő is fejlődik. Van ragtapaszod? Szerintem
pár darab elkelne neki, mielőtt felöltözik.
- Ragtapasz!? Úgy néz ki, mintha megnyúztad volna!"
Fotó: Pásztor Digi Gábor ( GP Photography Gabor Pasztor )
Smink: Dóra Sóvári
"HazaÍrókosítás": Edina Lukács
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése