Nagyon sok szeretettel ajánlom nektek a ma kiolvasott könyvemet:
Csanda Gergő - Isten feketében
A borítóért és a címért teljesen odáig vagyok! A fülszövegét (amit a kommenteknél olvashattok, és OLVASSÁTOK is el!)
tekintve egy átlagos háborús storyra számítottam, bár számomra volt a
könyvnek egy olyan kisugárzása, ami azt sugallta, hogy talán az írói
stílus ezt jócskán megfogja fűszerezni, s különlegessé fogja tenni.
A
Trivium egyesülettől ezzel együtt 2 nyomtatott könyvem van (plusz pár
e-book, amikkel még hadakozok az e-book olvasóm miatt...), és nekem
nagyon szimpatikus, ahogy a könyvek hátoldalán nem csak a fülszöveget,
hanem egy rövid leírást is kapunk az íróikról (+1 fotót). Azt sajnálom,
hogy a legtöbb könyvük (már ami engem érdekelne...) csak e-bookban
vásárolható meg. Pedig aztán jól betankolnék tőlük is, még akár hitelre
is...
Aztán,
elkezdve az olvasást, a megérzésem beigazolódott! Gergő stílusa egészen
megfogó, ami nem csak az első oldalakig tartott, hanem végig kísért az
egész könyvön.
Tetszettek
az akciójelenetek, plusz a mély, de nem megterhelően hosszú filozófikus
gondolatok, amik amúgy leginkább Ezékielnek voltak köszönhetőek.
Igazán
ötletes karaktert talált ki általa (is) G., hiszen ő egy disszociatív
identitászavaros katona, és ezt a csapat jól ki is használja, mikor
szükséges, méghozzá egész durva módon: ahogy ezt a mélyen vallásos,
amúgy "nem árt a légynek sem" karaktert a bántalmazó(?), pedofil apját
idézve Lábnap elkezdte ütni, mintegy "játékkatonát felhúzva" - Ezékiel
egyszer csak (mint egy gombnyomásra) hatékony, Isten fogalmát még csak
nem is ismerő, vérprofi gyilkossá alakul. Slusz poénként, csak
ideig-óráig (sose lehet tudni, hogy meddig...), és aztán megint
visszaváltozik egy szorongó, hívő, félénk kisgyerekké, aki ezzel pl a
tökéletes orosz nyelvtudását varázsütés szerűen el is felejti.
Már csak az ő karaktere egészen érdekessé teszi a storyt, de vannak itt még mások is...
Dávid, az ateista, aki MINDENKIT meg akar menteni (ennek miértjére a könyv vége felé derül fény).
"Lábnap
tipikusan az az ember volt, akit békeidőben sikeresen beszervezhettek
egy MLM-hálózatba,ezután pedig aloe verával etette a gyerekeit, mert
egy természetgyógyász oldalon olvasott a növény rákmegelőző hatásairól.
Egyszóval, igen jó volt bármiben, amihez naivitásra és a kritikus
gondolkodás hiányára volt szükség. Ezért is volt az őrmester egyik
legjobb embere..."
Totya, aki a csapat szíve, és aki szívesen pátyolgatott kb bárkit, aki arra szorult...
A bölcs és hihetetlen türelmes őrmester...
Endi, a doki, a jokerarcával, és a már-már túl lelkes, de tiszta szívű "diákjával", Melcsikkel...
És Noel, aki amolyan sehova se illő, kissé embergyűlölő vonásokkal rendelkező "náci"...
De nekem pl az "ellen tábor" karakterei is tetszettek.
Az
egész storyt átjárja a bajtársiasság, és az, hogy mi minden játszódhat
le a katonák fejében és lelkében, mikor odakint vannak, és küzdenek nem
csak a hazájukért, hanem egymás-, és a saját életükért. Azért is
érdekesebb ezt olvasni, mint filmeken nézni, mert itt pl abba is
beleláthatunk, hogy pontosan mit gondolnak! És szerintem Gergő ennek
lehetséges változatait egész jól bemutatta nekünk, továbbá a velük
előforduló rengeteg lehetséges szituációt is, egész reálisan, nem pedig
"kifényezve", azaz vannak csúnya sérülések, halnak meg fontos karakterek
(kb mind...), és ha éri is őket némi "véletlen szerencse", az sem az
igazi, szóval nem hullik az ölükbe a megoldás a problémáikra, sem pedig a
gyógyír a fájdalmaikra.
Továbbá
nagyon tetszett, ahogy a történetbe be lett illesztve System Of a Down:
Soldier Side c. száma, ami Gergő fordításában van itt versként jelen.
Ikonikus pillanata a könyvnek.
Ahogy
Dávid visszatérő rémálma, és mondhatni "téveszméje", na meg az se
semmi, ahogy Lábnap rátalál "élete ellenfelére", és ahogy az ezzel járó
izgalom ad neki lendületet és élni akarást, célt. Nagyon bejött, ahogy a
végső küzdelmük volt megírva!
Írónk
története sokkal valósághűbb, mint ahogy a képeim (1-2nap múlva az
összeset megosztom veletek!) tükrözik, viszont tudván, hogy ez még
mindig csak fikció, kedvet kaptam, hogy egy olyan író szemén át is
beletekinthessek a "háborús világba", aki tényleg átélte a katonasággal
járó nehézségeket. Már van is egy választottam, és legalább annyira
várom, mint Csanda Gergő következő könyvét (mert merem remélni, hogy nem
ez volt az utolsó!).
Az
"Isten feketében" minden sorát imádtam. Első könyves íróként pedig
minden elismerésem, mert e könyvön (számomra) egyáltalán nem érződik,
hogy kezdő lenne az írója!
És ha már videójátékos
berkekre tervezel hajtani Gergő, én csak drukkolni tudok, mert ebből
ítélve ott is tudnál brillírozni...!
Nagyon
köszönöm már azt is, hogy idáig eljutottál, és iszonyat örülök, hogy
ráleltem egy közös ismerősünk (Bí) posztja által a könyvedre! Szívből
kívánok további sok sikert (és még több általad írt könyvet)!
Végezetül, kaptok pár idézetet a könyvből... :
"- Minden rendben?
- Az hittem - köhögte Dávid -, hogy a kevlár mellény ennél kicsit jobban véd.
-
A kevlár mellény szétteríti a becsapódást, hogy a lövedék ne álljon
beléd, de az erejét attól még te nyeled el – magyarázta Mel- csik. – És
gyanítom, hogy ezután a találat után már nem is fogod tudni használni.
-
A következő golyót inkább kapjam telibe – nyögte Dávid, miközben
Melcsik és Ezékiel segítségével leküzdötte magáról a mellényt. – Van egy
olyan érzésem, hogy az kevésbé fájna. Bemegy, kijön."
"Ezután
még nagyon sok minden szar történt velem, amit sokkal tisztábban és
büszkébben fogadtam.
Hiszen ez volt az életem. Aztán jött a háború, a hadsereg, és rájöttem, hogy ez a nekem való. Hogy az olyan anyaszomorítónak, mint én, akinek az élete szart sem ér, de nem riad vissza, ha be kell törni néhány fejet, és még csak nem is olyan hülye, mint a segg, ez a környezet dukál. Fegyelem, macsizmó, fegyverek. Bajtársak, akikben bízom, mert a háború az egyetlen őszinte közeg, ami mentes minden képmutatástól. Lehetsz akármilyen hulladék, ha kirángatsz a szarból. Család és karrier? Hagyjuk már! Az én boldog befejezésem az lesz, amikor a bajtársaim mellett, harcban halok meg."
Hiszen ez volt az életem. Aztán jött a háború, a hadsereg, és rájöttem, hogy ez a nekem való. Hogy az olyan anyaszomorítónak, mint én, akinek az élete szart sem ér, de nem riad vissza, ha be kell törni néhány fejet, és még csak nem is olyan hülye, mint a segg, ez a környezet dukál. Fegyelem, macsizmó, fegyverek. Bajtársak, akikben bízom, mert a háború az egyetlen őszinte közeg, ami mentes minden képmutatástól. Lehetsz akármilyen hulladék, ha kirángatsz a szarból. Család és karrier? Hagyjuk már! Az én boldog befejezésem az lesz, amikor a bajtársaim mellett, harcban halok meg."
"A
doziméter kattogott, kattogott, egyre jobban és jobban, de Lábnap nem
értett hozzá, nem tudta, melyik kattogás mit jelent. Kizárta hát az
érzékeléséből a dozimétert, mint ahogy mindig mindent kizárt, amire nem
volt szüksége. "Kell nekem tudni a küldetést teljesítéséhez, hogy
nyelem-e a sugárzást? Nem. Na, ennyi." Miután ezt megbeszélte magával,
izgatottan fészkelődni kezdett az ülésen, mint aki most gyűrt le
valamilyen akadályt, és ismét teljes figyelmét a feladatnak tudja
szentelni."
"Itt
hatalmas volt a káosz. Az elszórt és a sárba taposott töltényhüvelyekből
ítélve már órák óta tarthatott a harc, kisebb-nagyobb szünetekkel. Az
oroszok fel-felbukkantak az árokból, rövid sorozatokat eresztettek a KMZ
katonáira, akik viszonozták a tüzet. Nyoma sem volt a jéghideg, Rambós
profizmusnak, amit egy Szpecnaz egységtől várna az ember, de Ezékielt ez
nem lepte meg. Tudta jól, hogy egy ütközet csak annyiból áll, hogy egy
rakás ember összevissza csinál mindenfélét, amit jó ötletnek tart, és
közben próbál nem megdögleni. Különleges egység vagy sem. Kiábrándító,
ijesztő, de valahol megnyugtató felismerés. Senki sem szuperhős, és
semmi sem végletesen egyszerű és egyoldalú."
- Fogalmam sincs - vonta meg a vállát Totya - de elég furcsán viselkedik.
- Mindig furcsán viselkedik. Te vagy a fogyikkal suttogó, csinálj valamit!"
"- Akkor kivárunk - bólintott.
- Ne már, uram! – pattant fel a ládájáról Noel. – Maga is tudja, hogy a tétlenség a katona legnagyobb ellensége!
- Nem, Kárpáti, úgy gondolom, hogy az elhamarkodottság az.
- Meg a szifiliszes kurvák! – tette hozzá Lábnap."
...és
mint mondtam, hamarosan láthatjátok a többi fotónkat is az "Isten
feketében"-nel! Amikért hálás köszönet a megvalósító csodacsapatomnak:
Sminkes: Orosz Ivett ( Ivy MUA )
Fodrász: Forgács Hajnalka ( Forgács HAJnalka Fodrász és Hajhosszabbító )
Koncepció/Világítás/Mentor: Csendes Péter
Közreműködők:
Sisa Krisztina
Tapodi Anita
Hudák Bence
Stúdió: Vintage '69 Multimedia Studio
"HazaÍrókosítás": Lukács Edina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése