Ééés igeeeeen! Klaudia ismét kiolvasott egy igen jó könyvet!
Figyelem-figyelem! Következzék:
Claire Robins - Sorsok tükre c.regényéről
szóló véleményem!
Engedjetek meg egy kis privát STORY TIME-ot! (Előzetesek gyanánt...)
Mintha
az ősidőkben lett volna, pedig csak pár hónapja volt (múlt december),
hogy csatlakoztam szeretett csoportunkhoz, és feltettem a kérdést, hogy
ki-milyen fantasy könyveket tud ajánlani kortárs magyar íróink tollából.
Úgy emlékszem, Claire az első válaszolók között volt, és azonnal(!) meg
is rendeltem a könyvét!
Bár
Vyki (romantikus) "Szerethetetlen"-je volt az első lépcsőfok a
csoportunkhoz/csoportunkba, de Claire "Sorsok tükre" volt, ami igazán
beindította az itteni tevékenykedésem malomkerekét - hiszen elkezdtem
begyűjteni a könyveiteket.
Ám de! Mint az életben
minden jóra, erre a könyvre is várnom kellett... ugyanis legelőször
édesapámhoz került, és kamionos lévén mindenhova elvitte - csak hozzám
nem!
Így hát ki kellett várnom, míg egyszer csak "összetalálkoztunk".
(Nagy is volt az öröm - teli vigyor, ugri-bugri, és ha épp nem lett
volna késő este, talán még sikítottam is volna. Ja nem... olyat én nem
tudok.)
Első
könyves, és minden bizonnyal maximalista létére, úgy tudom, hogy
írónőnk nem igen elégedett a könyve eddigi kiadásának minőségével.
(Magára a könyvre gondolván, nem a storyra... legalábbis arról nem esett
szó.
) Olvasóként, ha szőrszálhasogató akarok lenni, talán a hátoldalt
említeném meg, hogy bár gyönyörű, de picit nehezen olvasható, a
fülszöveg betűtípusa és maga a színválasztása miatt (a borító
színétől).
Ééés sajna a szöveg alatti kép sem
olyan csodaszép éles, mint az eredeti képen. De mindezek ellenére én
IMÁDOM! Hát még mikor megtudtam, hogy a borítón levő képek, és a
storyhoz készült illusztrációk is mind-mind az írónőnk műve, ő
rajzolta... köpni-nyelni nem tudtam, leesett az állam! Szerintem ez igen
király dolog, nagyon büszke lehet magára! Én az vagyok... (mármint ő
rá, nem magamra... )
Na, lapozzunk bele...
Az
elejét a storynak úgy tudnám leírni, hogy mindig történik valami, de
mondjuk úgy, hogy egy picurit
amolyan "csipp-csupp" dolgok. Jók,
valamennyire izgalmasak és érdekesek is, de kissé úgy találom, hogy
lassan indul be igazán a story, a könyv kb feléig inkább csak
ismerkedhetünk a világával, a karaktereivel, a szándékaikkal, stb... De
mindebbe vannak csempészve történések is, szóval nem hosszas leíró
részekre gondoljatok, mert amúgy szépen váltakoznak benne az események a
"magyarázások"-kal! E tekintetben (is) elég "tarka" a könyv szövege.
Többek között, ami igazán tetszett:
Ez
egy több szereplőjű történet, és kb mindegyikőjüktől kapunk érzéseket,
gondolatokat. Ugyanis nem 1, vagy 2 szemszögből láthatjuk a dolgokat,
hanem minden jelenetnél azok között "ugrálunk", akikéből épp érdekesebb a
szitu. Ezt így nehéz elmagyarázni, mert amúgy kb fel sem tűnik a
váltás, hogy egy sorral feljebb még Nash gondolatait hallgatva néztem a
dolgokat, lejjebb meg már... Liamét, mondjuk. De könnyen ráhangolódtam,
azaz vettem a váltást, csak valahogy konkrétan nem fogalmazódik meg az
emberben.
Nekem ez nagyon bejött, adott egyfajta dinamikát az egésznek.
Aztááán,
nagyon tetszettek a nevek, és nem tudom, hogy pl a helységek-városok
nevét mennyire kútfőből találta ki az írónőnk, vagy valahonnan vette-e,
de ilyenek vannak, hogy:
Illindria, Revena, Vystera, Clarendris, Elaith, Leahrynne, stb (kapunk amúgy egy térképet is a könyvbe! ) - és ezek milyen klasszak mááár...!?
Szerintem ha lesz még kutyám/lovam/macskám, tutira nevezek el párat ezekről... gyönyörűek!
...Ahogy
a látványvilág is. Relatíve sok a táj és személyleírás, de egyáltalán
nem megterhelően hosszúak! Épp csak a lényeg van kiragadva mindegyikből,
és az összkép, ahogy pl egy résznél 2 karakter a háztetőkön ugrálva
versenyezik (gyerekként), számomra eszméletlen jó volt. És Claire a
karaktereket is nem csak megrajzolni tudja csodásan, hanem épp úgy le is
tudja írni, hogy miként képzeljük el őket. Nekem pl Nash (Natasha)
tetszett a legjobban (nem véletlenül mindenáron az ő bőrébe akartam
bújni, ha csak 1 fotózás erejéig is... )
Amúgy
a kedvenc szereplőm mégis Emeril volt. Mindig jó érzéseket
keltett bennem, mikor róla olvastam... talán az ő karakterének a
sztoriban ez is a lényege. Bölcs, határozott, de mégis kedves és nyugodt.
Persze a megjelenése-külseje se semmi, a képességei meg pláne nem. De
engem mégis a belső tulajdonságai, a kisugárzása fogott meg igazán.
Amúgy... Emeril "csapatunk" bárdjaként is funkcionál, és írónőnk versekként osztja meg velünk az ő dalait. (Príma ötlet!)
Egész pontosan kettőt. Szerintem szép látvány egy regény történetébe
valamiképp belefűzni-megírni egy-egy verset is. Ennek a könyvnek pedig
kifejezetten jól áll.
Filmek terén, néhol talán a látványvilág, és a fegyverek+ruházat végett számomra hajaz egy picit az
- Assassin's Creed-hez.
De felötlött bennem a:
- Vaják (The Witcher) és egy csipetnyi
- Gyűrűk ura is.
De...
igazán hasonlót még nem olvastam, és filmekben se mondanám, hogy lenne
már ilyen. Vannak benne pontok, amiben emlékeztet erre-arra, de mégis
teljesen más, mint az eddigiek!
Pár kedvenc jelenetet ragadnék ki, igyekezve spoilermentesnek maradni.
-
Amikor a 2 főbb karakterünk gyakorlatilag "lebukik" egymás előtt, hogy
mit éreznek egymás iránt. Ez állatira jól ki lett találva-megírva,
nagyon ötletes, és minden klisétől mentes!
- Ahogy Nash az arcán levő sebhelyet szerezte....
- Ahogy fény derült Nash származására.
- Mikor a kicsi Nashre rátalált Albert.
- Tetszett Hiúz története is, hogy honnan is kapta a nevét...
-
Amikor 12 év után Nash újra találkozott Leoval, és egy jó KIS
akciójelent részese lehettem (bár így írva úgy hangzik, de nem, nem
erotikus... )
......éééés nagyon nehéz visszafognom magamat, de többet nem árulok el (pedig vannak még jobbak is).
A
világ színesebbé tételében "közreműködik" pár igencsak különleges, és
számomra teljesen új (gyanítom, hogy egészen egyediek, azaz más
történetben nem fordultak még elő) lények. Méghozzá a DRIOGOK. Ezeket én
nemes egyszerűséggel "felturbózott kutyaszerű lények"-nek tudnám
mondani, amiknek ráadásul több hibridjét is létrehozták. Mert bizony,
nem természetes módon jött létre az ő fajuk...
Remélem
még fogunk kapni róluk több infót, esetleg szentelhetne rájuk az írónő
egy komolyabb történetszálat, "szerepet" is egyszer egy jövendőbeli
regényében, mert egyenlőre csak "leküzdendő akadályként" vannak jelen,
pedig már ők is utalnak Claire fantáziadús mivoltjára, és látok
potenciált az általa "megalkotott" lényekben.
Úgyhogy
aki részben egy "Gyűrűk Ura" koppintásra számít, az csalódni fog
(pozitívan!), hiába vannak itt is elfek, meg törpök, meg félszerzetek
(amúgy ezek sem teljesen olyanok, mint a gyűrűk urában...).
És...
ha ESETLEG valaki egy egyszerű mesére számítana pl mert a borító
rajzolva van, meg fantasy meg blablabla, - hát igencsak meg lesz lepve,
mert bár eléggé kifinomult módon megírt, de véres jelenetek is vannak,
plusz pl megerőszakolnak egy nőt a nyílt utcán (amúgy a galamblelkűek se
féljenek ettől a részlettől, mert közel sem a legdurvábbra van
megírva...).
Bár engem
eléggé elkápráztatott a könyv világa, a történet, és a különleges
lények... egy kisebb negatívum említéséért vissza kell kanyarodnom a
karakterekhez. Méghozzá azokhoz, akik a rosszfiúkat alakították.
Ugyanis
nagyrészüket (mert többen is vannak ám) nem éreztem kellőképp
kidolgozottnak. Kicsit valahogy összemosódtak. A külsejük persze
eltérőek, de pl a beszédmodoruk-stílusuk nem lett volna rossz, ha nem
hasonlít ennyire. Mert ha nem tudnám, hogy ott "y" beszél, csak magát a
mondandót olvasnám, simán hihetném, hogy azt "x" mondja. Mert nagyon
hasonló stílusban szólalnak meg, SZÁMOMRA legalábbis hasonlónak
sejlettek. Ezt olyan esetekben, mikor közeli barátokról, vagy rokonokról
van szó még relative megengedhetnék maguknak, mert a való életben is
szokott hasonlítani a beszédstílusunk, hanglejtésünk (oké, az utóbbit
könyvek terén nehéz "szemlélteni") a közeli barátokéra, testvérekére.
Hisz' a sok együtt töltött idő alatt formáljuk egymást, csiszolódunk
egymáshoz, át-át veszünk egymástól szavakat, stb...
De
itt, ebben a történetben, a "többnyire"(nem véletlen az idézőjel) közös
céljukon kívül semmi kapocs nem volt e karakterek között.
Csak
azért említem meg, hogy ha valaki több szereplős regényt ír, erre sem
árt, ha odafigyel. Itt igazán ez a dolog nem szembetűnő, én is csak úgy
vettem észre, hogy a könyv végéhez érve TUDATOSAN átgondoltam az
olvasottakat, mind a cselekményeket, mind pedig egy részét a
karaktereknek... így ötlött fel bennem a "gonoszok" kapcsán, hogy
bizony, ők eléggé hasonlóra sikerültek (kivéve a borítón megjelenített
csuklyás tagot. Ő egy egyedibb gonoszt alakít a többiekhez képest.) De
így is vannak olyan jól megírva, hogy megállják a helyüket! Úgyhogy
egyik olvasó sem hiszem, hogy elégedetlenkedne majd emiatt.
Amit viszont még pozitívumként megemlíthetek:
Az
az, hogy egyik karakter sincs kímélve. Nem az van, (mint a legtöbb
könyvben/filmben), hogy egy nagyobb, durvább, nehezebb
küzdelemből-harcból kb minden szereplő sérülésmentesen kerül ki, hanem
ponthogy kis híján elvéreznek... nem mind, de nem is egy. Sőt, volt aki
meg is halt. Úgyhogy igen, ez nem dajkamese.
Aztán a befejezés...
Hát gyeeeeerekeeeeeek! Nagggyon jó!
Hogy várom-e a következő részt!?
De még mennyire!!!
Köszönöm Claire, neked, és mindenkinek, aki közreműködött a Sorsok Tükre megíródásában. Büszke vagyok rád, rátok!
A
veletek készült fotóim meg csak hab a tortán... (ugyanis Claire, és a
csapatunk nélkül közel sem tudtam volna ilyen szuper képeket
produkálni... és maga az írónőnk készítette az alkarvédőt + a tőröket is
tőle kaptam kölcsön.
A fotózás, és az ott készült képek is teljesen az ő munkájuknak
köszönhető. Nagyon jól éreztem magamat, köszönöm a lehetőséget, és
örülök, hogy megismerhettelek benneteket!)
Smink: Ivett Orosz (Ivy MUA)
Haj: Hajnalka Forgács (Forgács HAJnalka Fodrász és Hajhosszabbító)
Kellékek (+Retus): Krisztina Sisa (Claire Robins)
Stúdió: Vintage 69' Multimedia Studio
Koncepció/Világítás/Mentor: Peter Csendes
Fotó: Titoooook, amit remélem, hogy még a közeljövőben megoszthatok veletek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése