"Az egész földön csupán egyetlen nagy, kerek történet létezik. Mindannyiunké. Ott kezdődik, hogy az első ember kinyitotta a szemét, s ott fog majd befejeződni, hogy a legutolsó ember örökre behunyja majd az övét." /Géczi Viktória/
"Az ember megszületik és meghal, így van ez rendjén, s életével csupán egy pici alkatrésze a hatalmas gépezetnek, amelyet szolgálnia kell."
Képzeld el, hogy utoljára meglátogatod egy elhunyt rokonod üresen álló házát, és a padláson egy kincsesládát találsz. Ez a kincs pedig egy történet, az őseid története, az örökséged.
Illéssel éppen ez történt. A főhősünk a nagybátyjával, Ákossal utazni készül, hogy megismerje a világot, és hogy külföldön teljesebb, színesebb életet kezdhessen. Mielőtt elhagyná Magyarországot, és vissza se nézne, ellátogat nemrég elhunyt nagymamája házába, ahol a poros padláson egy ládába zárva talál egy regényt, A Rabán átkot, egy önéletrajzot, az Életem és véremet, egy naplót, és egyéb iratokat, leveleket. Belemerül a dokumentumok olvasásába, és lassanként egy hihetetlen történet bontakozik ki előtte.
A könyv még egy különlegessége, hogy regény a regényben. Párhuzamosan olvassuk Illés történetét, és Szalviusz Rabánét, a titokzatos írás főhőséét. A Rabán átok írója H. J. Illés egyre mélyebbre merül a történetbe a dokumentumok forgatása közben, és az olyan kérdésekre keresi a választ, mint: Ki az a H. J.? Hogy kerültek a nagymamája padlására az iratok? Hogyan függ össze H. J. és Szalviusz Rabán személye? Talán még ő magához is köze van a történetnek?
Szalviusz Rabán gróf jelleme egészen elképesztő. Egy megtestesült angyal és maga az ördög egy személyben. Ugyanakkor nagyon hasonlít az "Igazságos Mátyáshoz". Szeret igazságot szolgáltatni, de ezt gyakran kegyetlenül teszi, lelketlenül, mintha nem ismerné az érzelmeket. Lenyűgöző és fordulatos párbeszédeket folytat az emberekkel, csupán a szavak erejével képes feltárni bárki lelkét. A falu vagy féli a grófot, vagy lesújtó véleménnyel van róla, vagy a kettő együtt. Szalviusz a történet elején még csupán tizenhét éves, de már egy mitikus alak, aki magában él a fényűzően gazdag Rabán-kastélyban. Sötét, félelmetes és kegyetlen a nép szemében, mint ahogy az apja is volt. Vajon igazak a legendák, és egy velejéig romlott ember, vagy csupán egy gyermek, akit sosem szerettek, ezért ő sem képes szeretni?
A Rabán átokban olvashatunk arról, hogyan manipulálják az emberek az igazságot, olvashatunk titkokról, eltűnt emberekről, akik megkerülnek, pusztító tűzvészről, gyermekkori traumákról, szeretetről és szerelemről, ármányról és hazugságról.
Vajon a Rabán családra telepedett átok valóban létezik vagy csupán véletlenek sorozata? Egyáltalán mennyi igaz a történetből? Hogyan változtatja meg Illést az igazság?
"De az élet túl rövid. Igen, néha gyötrelmes, nehéz napokon úgy érezzük, túlságosan hosszú... De végül, ahogy az évek elsuhannak mellettünk, ráeszmélünk a rövidségére. Az eszmélés félelmetes. Az út végén megbánunk dolgokat; nem jó és rossz cselekedeteket, azt közben is tudjuk, hogy helyes volt-e vagy sem, amit tettünk... Az út végén megbánjuk azt az időt, amit feleslegesen pazaroltunk el. Drága gyermekem! Úgy élj, hogy minél kevesebb megbánnivalód legyen!"
Köszönöm, Géczi Viktória, hogy ilyen remek történettel ajándékoztál meg, ami egyre izgalmasabb és izgalmasabb lett, miközben olvastam. Sokáig nem fogom elfelejteni Szalviusz Rabánt, hányattatott életét, és azokat a dolgokat, amelyeket anélkül tanított nekem, hogy valaha is ismert volna.
Ugyanakkor nem hagyhatom megjegyzés nélkül, hogy a szövegben számos hiba maradt, ami nagyon zavaró volt számomra, majdnem le is tettem a könyvet emiatt. Nagy kár, mert a történet igazán magával ragadó, és elég sokat levon az értékéből a figyelmetlenség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése