Furcsa, meglepő, a végére pedig kellemes volt számomra a görög környezet. Mindig is imádtam ezt az országot, talán emiatt is örültem, hogy ilyen különleges helyszínen játszódik Ákos könyve. Tetszettek a tájleírások, éppen annyira voltak részletesek, hogy könnyedén el tudjam képzelni őket. A személynevek eleinte hihetetlenül szokatlanok voltak, egyeseket le is betűztem, emiatt pedig sokszor jót nevettem magamon.
A cselekmény egyszerre pörgős és mégsem. Hogy miért? A történet E/3-ban íródott, amit személy szerint egyáltalán nem szeretek, mert sosem sikerül elég közel engednem magamhoz a karaktereket, és ez most sem volt másképp. Ennek ellenére szinte minden oldalon történt valami olyan, amire felkaptam a fejem.
Iliász karaktere számomra csak azért hagyott kivetnivalót, mert én kinéztem volna belőle, hogy szerelembe esik és meggondolatlanul cselekszik a főszereplő nő miatt. A nagy románc elmaradt, de úgy gondolom, a gabalyodás nélkül is volt elég konfliktus, szikra közöttük. Iliász egy érdekes figura, volt néhány erőltetett/nem oda illő poénja, összességében viszont egy nagyon jó rendőrkarakter, aki okosan, reálisan döntött a konkrét helyzetekben.
Összességében úgy gondolom - bár nincs sok tapasztalatom még a krimik terén, főleg a magyar krimikben -, Ákos könyve ugyan nem az a tipikusan robbanásszerűen induló történet, mégis, ha az olvasó igazán elmerül benne, egy remek írással lesz gazdagabb, amire bármennyire is igyekszik figyelni, a végén úgyis rájön majd, hogy egyik karakter sem az, mint aminek mondja magát. A háttértörténet, a lezárás, a gyilkosságok módja pedig számomra igazán mély nyomot hagyott, mivel olyan történet van az okok mögött, ami miatt ökölbe szorul a kezem. Köszönöm Ákosnak a könyvet, és hogy a történetébe belecsempészte ezt a vonalat is, hiszen ez olyan mozzanat, amiről kevesen és nagyon ritkán beszélnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése