Megyeri Judit - Rózsakői rejtélyek 1. - Holttest az Ambróziában

Tudtátok, hogy szeretem a krimit? Nem? Na, hát én sem. Eddig! 

Mikor Megyeri Judit írónő felkeresett azzal a lehetőséggel, hogy elolvasnám-e az egyik könyvét, egyrészt persze nagyon boldog voltam, hogy számomra új szerző munkáját ismerhetem meg, másrészt viszont féltem is kicsit, mert tudtam, hogy Judit krimiket ír, én pedig még soha nem olvastam ilyen jellegű könyveket. Az a fajta ember vagyok, aki, ha oda van írva, hogy csak erős idegzetűeknek, már továbbgörgetek. Hiszek én a népnek, nekem meg nem erős az idegzetem. Pontosan emiatt nem bírom a horrort. Na, persze, egy krimi azért messze van ettől, de tudom magamról, hogy ha valami éket ver az agyamban, azt soha nem pucolom ki onnan. Félek ettől a zsánertől, talán pont a valóságalapjuk miatt. Addig amíg arra kicsi az esély - egyelőre -, hogy egy zombi ugrik rám a sarokból, addig sokkal nagyobb esély van arra, hogy egy kés landol a mellkasomban egy esetleges bagatell szócsata következményeként. Hosszas mérlegelés után, melyik regényre is essen a választásom, a lányok rántottak ki a döntésből, mert ők a Rózsakői rejtélyek – Holttest az Ambróziában című kötetre adták le a szavazatukat. Én pedig, mint ahogy a „csak erős idegzetűeknek” felirat nyomán, mentem a tömeg felhívása után. És milyen jól is tettem.

Fülszöveg:

Amikor azzal az emberrel kell összefognod, akitől legjobb lenne távol tartani magad, a következmények beláthatatlanok...Flóra házassága romokban, és a katasztrófát azzal tetézi, hogy a munkahelyén is felmond. Valóságos megváltás, mikor az apja hazahívja Rózsakőre, hogy távollétében felügyelje a családi kávézót, az Ambróziát. Ám néhány nap a békés kisvárosban, és Flóra élete ismét fenekestül felfordul. Holttestre bukkan az Ambróziában, és kénytelen a helyi magánnyomozó, Ben segítségét kérni, pedig semmi szüksége egy újabb megbízhatatlan nőcsábászra. Ben élete egykor a bulizás és a nők körül forgott, de kimászott a gödörből, megnyitotta magánnyomozó irodáját. Most mégsem úgy mennek a dolgok, ahogy eltervezte. Nem válogathat a megbízások között, pedig Flórát jobb lenne messzire elkerülnie. Közös nyomozásba kezdenek, ami egyre váratlanabb fordulatokat vesz, a kalandok során pedig csak egymásra és kissé bolondos barátaikra számíthatnak. Sikerül ép bőrrel megoldaniuk a rejtélyt, ami Rózsakő legmagasabb szintjeire is felgyűrűzik? És vajon hová vezet az egymás iránt érzett szenvedélyük, amit egyre nehezebben tudnak kordában tartani?

Persze azt azért hozzá kell tenni, hogy ez a kötet egy romantikus krimi, úgyhogy megvoltak benne azok a finom cselekmények is, melyek korábbi olvasásaimból már ismerősnek számítottak. Ezen a szálon továbbhaladva a karaktereket kifejezetten megszerettem. Bár, mint általában, itt is a férfi karaktereket kedveltem meg jobban. Ben az a tipikus rosszul kiismert, lelkiismeretes csábító, akiről azt gondolja a világ, csak a szoknyák libbenése kelti fel a figyelmét, pedig ennél sokkal több van benne, ami ki is derül a regény történései során. Ben legjobb barátja Alex, ő volt számomra az a karakter, akit tudtam, hogy nagyon kedvelek, azt viszont nem, hogy miért. Aztán a regény végén ez a megfejtés is közelebb kerül hozzám. Ugyancsak egy-két mondat erejéig, de megláttam benne azt, amit már az elejétől éreztem. Flóra igazából olyan átlagos szereplő volt számomra. Se nem kedveltem túlzottan, de nem is volt vele semmiféle ellenszenvem.

És akkor maga az esemény. Mint ahogy az a fülszövegben is olvasható, adott egy kávézó, az Ambrózia, ahol holttestet találnak. Elindulnak a találgatások, az események, én pedig elsőnek görcsösen összpontosítottam, hogy rájöjjek a tettes kilétére. Ez persze abbamaradt, ahogy sodortak magukkal az események. Amikor felötlött bennem egy gyanú, az írónő egyből elhessegette. Aztán a végén legszívesebben felordítottam volna a felismeréstől, pedig nem tudtam semmit egészen addig a pontig, amíg a szerző meg nem engedte, hogy tudjam. Judit végig szórakozott az elmémmel.

Arra viszont határozottan emlékszem, hogy amikor az utolsó lapokat olvastam, a szívem olyan erősen dobogott, hogy szerintem a pólón keresztül is látni lehetett. Nem tudom nektek megmondani, mi váltotta bennem ki ezt az érzést, de én így érettségi óta még nem izgultam. Pedig szinte biztos voltam az események végkimenetelében, mégis legszívesebben ordítottam volna, bele a könyvlapok közé, utasításokat adva, ki mit csináljon.

Azt mondom, nagyon jó kezdés volt nekem ez a krimik világába. Kicsit hazai terep (ez a romantikus szál), kicsit újdonság. Biztos vagyok benne, hogy olvasni fogok még ebben a zsánerben, és abban is, hogy Megyeri Judittól is fogok még könyvet olvasni. 

Köszönöm szépen az Írónőnek, hogy megadta nekem ezt a lehetőséget.

 Egy élmény volt minden sort olvasni!

Megyeri Judit szerzői oldal

NewLine kiadó