Ti írtátok: Eöri Klaudia recenzió

Ahogy a kezembe vettem, a gyerekkori ponyclub-os könyveimre emlékeztetett, ugyanis "fazonilag" nagyon hasonlít többjükhöz: kemény kötése ellenére is könnyű, kis terjedelmű, és az oldalak papírjai sárgás-régies hangulatot idéző anyagúak.

De ez jót jelent, mert a ponyclub-os könyvek szerettették meg velem az olvasást! Úgyhogy eme kellemes, nosztalgikus hangulatban kezdtem Kristin könyvébe...

Ifjúsági-misztikus-kalandregény lévén első sorban fiatalabb tizenéveseknek ajánlanám, szóval nagyon jó ajándék lenne unokatesóknak, a család gyerekeinek, és/vagy az általános iskolák diákjainak. Én pl nagyon örültem volna ennek a könyvnek, ha ezt kaptam volna aaaaa... mondjuk az ünnepi versmondásaimért, vagy a tanulmányi versenyeken való részvételekért stb... (bár ehhez részt is kellett volna vennem ilyeneken... )

De tudom ajánlani felnőtteknek is, egy lélegzetnyi kikapcsolódásnak, mert nekem pl jól esett olvasni. A reggeli kávé mellett jó napindító, vagy egyszer az esti relaxációs rituálé részeként is be lehet iktatni, egy levendula illóolajos párologtatóval kombinálva. Mert könnyed, egyszerű olvasmányként nagyon kellemesen elcsendesítheti az ember gondolatait... Legalábbis annak, aki külső szemlélőként tudja figyelni az olvasottakat, mert aki nem, annak idegtépő is lehet a testvéri civódás és nyűglődés, ami benne van. De... én pl végig tudtam (sokat sejtetően) mosolyogni. Persze annak tudatában, hogy ez egy gyerekkönyv, nem pedig nagy, komoly, felnőtteknek szóló történet. Ha arra számítottam volna, akkor jókora csalódást éltem volna meg.

A sztoriról:

Van ez az üveggyémánt, aminek átka az ikertestvérekre hat - oly módon, hogy beszippantja őket a maga különleges világába. Az átok lényege, hogy egymást támogatva megleljék a kiutat.

Erre épülve én egy "felnőtt" változatot is szívesen olvasnék, szerintem érdekes nagyon az alapkoncepció... csak ebben a könyvben nagyon le van egyszerűsítve, és "gyerekesítve". De persze ez nem gond, ez is hozzá tartozik a "szépségéhez". 

Amit kicsit furcsálltam, hogy a történet szerint az ikerpár az utolsó gimnáziumi évükre készül. Pedig szerintem a viselkedésük és a gondolkodásuk a náluk sokkal fiatalabbakéra hajaz... de lehet, hogy csak én nem vagyok igazán képbe a mai gyerekeket illetőleg...

Másik, mivel itt egy fiú-lány testvérpárunk van a sztoriban: az ő kapcsolatuk. Én a bátyáimmal maximum ünnepnapokon adtunk egymásnak puszit meg kisebb ölelést, amúgy lehettem bármilyen szomorú, nem rémlik, hogy eképp vigasztaltak volna. Emiatt nekem a kettejük közti "intimitás" (bár ez jócskán erős szó rá...) fura volt, de amúgy aranyos.

Szóval azt mondom: vegyétek, olvassátok, szeressétek, aztán passzoljátok le a lányotoknak/unokahúgotoknak, hogy neki akár az egyik kedvenc könyvévé válhasson! 

Úgy tervezem, hogy ilyen korú gyerek rokon híján az enyém adományba fog menni (a fotóm kellékéül szolgáló üvegkristállyal) . :) Merem remélni, hogy bőkezűen fognak rá licitálni a támogatók...

Köszönöm Kristin ezt a kellemes kis időt, amit a könyveddel tölthettem. Még sok hasonlóan szép történetet kívánok neked! 

A fotóról:

Számomra e könyv nagyon lila hangulatú (pedig a háztetőkön és a levendulán kívül más ilyen színűt nem igen ír) és részben ezért tetszik ennyire. Szóval igyekeztem megadni a módját a vele készülő fotómnak, és ugyancsak lila hangulatot teremteni!  Ezért is csak most osztom meg veletek a véleményemet róla - mivel felhasználtam hozzá a nőnapi-szülinapi-névnapi-húsvéti kívánságomat: ezt az igencsak lilás, csodaszép csokrot!

Ez úton is köszönöm (köszönjük) szeretett páromnak az "új hobbimhoz" (a fotózkodás a könyveitekkel) való közbenjárását! 

Legyen csodaszép, tavaszi virágillatban gazdag napotok, (ha már nekem nem lehet, hisz' itt ma reggelre megint hóesésre keltem....)

és békés, levendulapárás, pihentető estétek!