Ti írtátok: Eöri Klaudia recenzió

Fülszöveg

Az életem unalmas és kiszámítható volt a BB65XQ űrállomáson. Aztán megérkezett Lydia, és én egyik hajmeresztő kalandból kerültem a másikba. Polgárháború a Xendonon, egy őrült csempész barátsága, és vágy egy nyugalmas, békés életre. A nevem Max, ez pedig a kezedben a naplóm."

- moly.hu

A borító igen aranyos! Szuperül tükrözi a benne rejlő story hangulatát! Egyedül amit sajnálok, hogy az anyaga nem valami strapabíró, és igyekeztem rá vigyázni, de a fotózásra már tagadhatatlanul láthatóvá váltak rajta az "ez már volt olvasva" nyomok. Amit úgy látom, Gáborunk (a fotós) egész jól "kijavított", úgyhogy nincs semmi baj.

És ha már hangulat.

Már a borítóból és a fülszövegből sejtettem, hogy ez a story a ski-fik limonádéja lesz. És az is! Könnyed, aranyos, humoros és friss, akár egy nyári forróságban elfogyasztott hűsítő ital. Aham, frissítő! Mert hogy, frankón, minden klisétől mentes! Itt szinte mindenki meghal. És a főszereplőnk (Max), hát, ha úgy vesszük, nem is lett "igazi" hős, és nem is akart ebben tetszelegni. És bár már a könyv elején a képbe került egy nő, mégsem úgy alakult a kapcsolatuk, ahogy az a legtöbbször "megesik".

Nagyon-nagyon ajánlom azoknak, akik haverkodni szeretnének a ski-fi műfajjal, mert itt teljesen emészthető mindenki számára, sehol egy száraz tudományos részlet, sehol nincs benne "na most jól megmagyaráztad a megmagyarázhatatlant". És mégis SKI-FI! Eszméletlen kellemes egyensúlyban akcióval, kalanddal... átitatva jóféle, Wesley-s humorral.

És ha már humor.

Bátran poénkodtam el a vele készülő fotómat, mert szerintem nagyon passzol hozzá! Amúgy meg ki ne akarna Matt Damonnal pózolni? Na jó, bevallom, meg sem fordult volna a fejemben, ha nem "Egy űrállomás-takarító naplója" lenne a könyv címe. Első gondolatként a "Mentőexpedíció" c.filmben levő űrállomást gondoltam háttérnek, teszem azt, egy ablaktisztító spray-vel a kezemben. De mikor Matt feltartotta a "naplóját", éreztem, hogy "Igen! Ez lesz a mi közös pillanatunk"!

Na, vissza a könyvre.

Takarítós naplóbejegyzés alig van benne, azaz senki ne higgye, hogy meg fog felelni tankönyvnek a párja/gyereke/anyósa számára. Viszont ami van, az egészen jópofa, úgyhogy olvastassátok el velük is! Amúgy találni benne még csempészetet, űrutazást, csillagközi- és közelharcot egyaránt, vérrel meg humorral, iróniával. Vannak benne különleges nevek és elképzelések, ötletek. Egyszerű, de nagyszerű látványvilág. És egészen egyedi, szimpatikus karakterek.

Pl. Max nem éppen egy megszokott főszereplő, tekintve, hogy relative sokat "picsog", de amúgy meg mégis férfias, és szükség esetén kijön belőle a gorilla. A kedvencem pedig Felp, a csempész. Ő az a típusú karakter, aki hulla laza, és ha autóval mennénk valahová, ő lenne az, aki fék nélkül is simán elvinne A-ból B-be, nyugiba vállat rántva, mondván: "ha más nem, hát a hegyoldal majd megfog..."

A story takarítással kezdődik. Aztán átmegy egy akciófilmbe, mert hogy Max beáll egy ideig forradalmárnak. Utána egy csempész mellett köt ki, aztán lesz pár év nyugi is (meg-megszakítva némi csempészős kiruccanással), mikor letelepedik egy bolygón. De mikor már-már révbe érne, újra "behívják" forradalmárkodni. Na, itt jönnek az igazán véres és csavaros jelenetek, aztán duplacsavar, időcsavar, vicces csavar, komoly/komor csavar... De minden jó, ha a vége jó, és ha úgy vesszük, itt is meglett a happy end.

Szóval japp, nem csalódtam Wesley-ben, töretlenül kedvelem a stílusát, amiben ír, és az egyáltalán nem "hagyományos" ötleteit!

Még sok hasonlót, drágaság!

E.Klaudia