Marosi Nikolett könyve a HazaÍrók által szervezett karácsonyi kampány forgatagában került a szemem elé, olyan szinten, hogy maga szerző keltette fel rá a legjobban az érdeklődésemet egyetlen egy mondatával. Nikolett annyit mondott nekem, hogy nem meri felajánlani a könyvet a kampány részeként, mert túl polgárpukkasztó, túl őszinte, túlontúl eltér a ma megszokottól, de ha én szeretném olvasni nagyon szívesen küld egyet. Haha, nem is volt kérdés, ide vele. Egy pillanatig nem gondolkodtam, Marosi Nikolett kimondta nekem a kulcsszavakat, amitől egyből felcsillan a szemem egy könyv iránt, bár akkor még azt gondoltam költői túlzással él. Pedig annyira nem is...
Fáradságos és nehéz időszak áll mögöttem. Talán jókor jó időben akadt a kezembe a könyv, talán ez a könyv mindig jó időben akad az ember kezébe. Még nem fejtettem meg a misztikumát, bár sejtem, hogy mindannyiunk érzéseit veti papírra, kegyelmet nem ismerve, néhol simogatva, néhol pedig egy erős jobb egyenessel arcul csapva. A szerző bevallom töredelmesen, engem az előszóval vett le a leginkább a lábamról. Annyira igaz, annyira emberi és annyira az volt amire nekem ott akkor abban a pillanatban szükségem volt. Csak hevesen bólogattam olvasás közben és azon pörgött az agyam, hogy ez a nő miért írja le minden gondolatom? Aztán rádöbbentem, azért mert mindannyiunkkal ugyan az történik ebben a világban, csak elfelejtettünk kommunikálni.
"Az emberi érzelmek hihetetlen erővel bírnak. Észrevétlen irányítják az életünk, befolyásolják tetteink, ezáltal kihatnak ránk és a minket körülvevő világra. Minél jobban magukkal ragadnak, annál többre vagyunk képesek. Bátran állítom, bármire. Ha veszélyt érzünk, a követ is kimozdítjuk stabilnak hitt helyéről. Ha boldogok vagyunk, nincs akadály, mely legyűrné az álomszerű képet. De óvatosak legyünk, mert az erő, mit kapunk, pozitív és negatív tettekre is biztat, és az irányítást magunk felett könnyű elveszíteni feszült, fokozott állapotunkban!"
Mit sejtet az a könyv, mely így indul? Elárulom, mindent! Ebben az aprócska, cirka 135 oldalas könyvben mindenről van szó, mely ebben a világban érzékeny, kommunikációra éhes téma lenne.
Talán nem okozok nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, tőlem a politikai rész állt a legtávolabb, és nem a nézetek, hanem az abszolút felszínes érdekeltségem ez iránt a téma iránt okozta ezt. Mindazonáltal, mélyen elgondolkodtató minden sora és külön köszönet jár a szerzőnek azért, hogy korunk aktuális tragédiáiról is megemlékezett néhol.
Agresszió, ateizmus, álmok, barátság, szerelem, egyenlőség, gyerekkérdés, haza, lélek, magány, élet... csak néhány témakör melyet boncolgat Nikolett ebben a kötetben, és nem amolyan szájbarágósan. Bizony hagy téged elgondolkodni az adott témakörökön, és kell is. Nem szabad befalni egyben ezt a kötetet, ízlelgetni értelmezni kell.
Személyes kedvencem, ha lehet ilyet mondani erről, a "Vita a homuszexualitásról" című kiragadott Facebook poszt volt. Annyira nyersen és egyszerűen megmutatja, kik is vagyunk mi emberek és mit tett velünk a social média. Nikolett posztjához pedig külön gratulálnék, sajnos magán a felületen nem volt szerencsém olvasni, de a kötetben bepótolhattam, és abszolút egyetértek minden szavával.
Kinek ajánlom ezt a könyvet? NEKED! Igen, pontosan neked, aki szeretnél kicsit gondolkodni a világ dolgain. Nem gond ha nem értesz egyet vele, Nikolett arra is gyönyörűen felhívja a figyelmet, hogy a vita jó dolog, de csak abban az esetben ha az érett és értelmes keretek között zajlik.
Kérlek, beszéljük meg egy jó kávé mellett! Kérlek, kommunikálj, nyiss a világra! Ne legyen köztünk ekkora szakadék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése