Azzal kezdeném, hogy szerintem a fülszöveg kicsit átverés. Legalábbis számomra az volt. Azt írja "egy könnyed, izgalmakkal és fordulatokkal teli regény" és én ennek a tudatában álltam neki. Olvasás közben el is könyveltem magamban egy strandon olvasós lányregénynek, ami igazából csak kiránt kicsit a hétköznapokból, de különösebb agyalnivaló nincs rajta. Ezt a felvetésemet jeleztem is a kiadó vezetőjének, aki csak annyit mondott, várjak még egy kicsit, lesz agyalni való bőven. Még mindig nem hittem neki, de úgy voltam vele, szeretem ha meglepnek a szerzők, úgyhogy adok ennek a felvetésnek is egy esélyt. Voltak már az elején sunyi utalások, de még mindig nem gondoltam, hogy ez bármi módon szándékos lenne. Természetesen észrevettem a furcsaságokat, de azt gondoltam a szerző kiéli a gyermekkorában látott tündérmesék feelingjét. Azt gondoltam... Hát tévedtem.
Miután a szerző, és az egész történet, elringatott ebben a hitben, hirtelen jöttek a pofonok, én meg csak kapkodtam a fejem. És jöttek is a felismerések, hogy tudtam, annyira tudtam, hogy itt valami nem stimmel, és valóban, nagyon nem stimmelt valami. A legszomorúbb az egészben pedig az, hogy maga a Préda története fikció, valóság alapja viszont nagyon is van. A mai világban pedig egyre nagyobb.
A megfogalmazást és magát a szöveget, én egy kicsit mélyebben írtam volna meg, sokkal hosszabbra szőttem volna az eseményeket. Lehetett volna ezt még csiszolni, és alakítani, de így is élvezhető és érdekes kötet látott napvilágot.
Voltak benne olyan párbeszédek amik egyenesen idegesítettek, például mikor Ella a fodrász barátjával társalgott. Tény, hogy engem a való életben is borzasztóan zavarnak az ilyen fajta megszólítások, de néhol már émelyegtem a sok "édesemtől", "drágámtól", "kicsimtől". Az én környezetemben nem beszélnek ilyen kedveskedően egymással az emberek, talán emiatt is bosszantott. Bár vehetjük ezt is egy bizonyos megtévesztésnek is, és akkor viszont teljesen megállja a helyét.
Nincsenek olyan illúzióim, hogy a bántalmazás a huszonegyedik század "betegsége", sőt mind tudjuk, hogy a korábbi időkben ez majdhogynem még elfogadottnak is számított. Azonban, még mindig kevesen mernek beszélni róla, bár többen felszólalnak ellene. Ez a könyv is egy ilyen vészcsengő, hogy óvatosan kell bánni a bizalommal, mert drága kincs az, de nem mindenki tudja értékelni, sőt vannak olyanok akik ki is használják, amiből pedig komoly problémák lehetnek.
Nőként, illetve lányos anyukakként, azt gondolom nem meglepő, hogy extrém fontosnak tartom, hogy ezekre a problémákra, veszélyekre felhívjuk a figyelmet, és pontosan ezért mondom azt, hogy a Prédát olvassa el mindenki. Nagyon tetszett az is, hogy bemutatta a félelmet, mely az ilyen jellegű bántalmazások után az emberben benne ragad. Nem állította be egyből a főhősnőt harcos amazonnak, hanem igenis megmutatta, hogy a bántalmazott emberekben kialakul egy fal, egy blokk, melyet nagyon nehéz leküzdeniük. Sajnálom, hogy nem lett jobban kifejtve ez a történet. Fontos figyelmeztetések vannak benne, és felhívja a figyelmet arra, mennyire embertelen világban élünk, és hogy a veszély mindenhol ott leselkedhet. Természetesen nem azt mondom, hogy rettegve kell leélnünk az életünket, bizalmatlanul és egyedül. Csak azt, hogy érdemes nyitott szemmel járni, és hallgatni a vészcsengőnkre ha az halkan is de elkezd csilingelni.
Köszönöm szépen a szerzőnek és a Smaragd kiadónak a lehetőséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése