Farkas Bíborka - Az Istenek akarata I. : Druidaösvény

 

Fülszöveg:

Az ókori Britannia csaták zajától hangos, népeit belviszályok mérgezik. A druidák kora leáldozóban van, ősi Isteneik kultusza hanyatlásnak indult, a távolból pedig új hódító próbálja eltiporni az egymással acsarkodó kelta törzsek világát: Róma, a hatalmas császári birodalom.

A népek összefogásának szükségességét csak kevesen látják be, ám Kernow-i Connor, a vándor druida közéjük tartozik. Az Istenek parancsára ki kell mentenie ellenségei keze közül egy kilencéves, látomásoktól vezérelt kislányt, Gwyneth-t, akit később tanítványául fogad. A habókosnak tartott gyermeknek azonban rá kell ébrednie arra, hogy számára a legnehezebben leküzdhető akadályt nem a törzsi ellenségeskedés, a természetfeletti világ, vagy Róma hódítási kísérlete jelenti, hanem a saját irányíthatatlan képességeivel és félelmeivel való szembenézés.

Vajon képes lesz Gwyneth végigjárni a Druidaösvényt? Miféle küldetést tartogatnak számára az erejüket még egyszer megmutató, ősi Istenek? Mi vár rá és szülőföldjére a Római Birodalom fojtogató ölelésében?

A Druidaösvény egy lebilincselően részletgazdag utazás a felnőtté válás mélységein keresztül a kelta kultúra lenyűgöző világába. A bátorság, az önfeláldozás, az állhatatosság merész próbája, a kelta törzsek történetének szomorú, de felemelően hősi krónikája.

Személyes véleményem:

Végre nekem is sikerült a Hónap Könyvét befejeznem és kicsit csúszva, de megérkeztem az értékelésemmel. Ez volt az első könyvem az írónőtől és hiába kerestem nem találtam más könyvet tőle, így egy első könyves írónőt fogtam ki. Aki valljuk be kemény fába vágta a fejszéjét mikor egy könyvsorozattal rukkolt elsőre elő. De nagyon szépen megugrotta az akadályt. Voltak hibák, amik engem minimálisan zavartak, de ettől függetlenül egy nagyon érdekes történetet kaptam. Ebben a korban, amiben játszódik még nem olvastam könyvet, de mindent el kell kezdeni. Viszont egyáltalán nem csalódtam benne. Egy összeszedett, jól összerakott történet bontakozott ki szépen lassan és a főszereplő a szemünk előtt nőtt fel, amit én egyszerűen imádtam. Folyamatosan nyomon követtük Gwyneth-et és láthattuk, ahogy cseperedik és tanul a hibáiból.

Magáról a könyvről:

A történet Britanniában játszódik, ahol egyre több a törzsek közti belső viszály, ahol a druidák egyre kevésbé kapnak figyelmet és ezenkívül egy külső ellenség is fenyegeti őket, aki nem más, mint a hatalmas római birodalom. A történet pedig folyamatosan egyre izgalmasabbá vált, ahogy az Istenek próbáltak segíteni a népen, akik minden egyes nappal távolodtak el tőlük és mondtak nemet tanításaiknak és segítették a druidákat, akik mindenben követték a tanácsaikat és útmutatásaikat. A történet azzal kezdődött, hogy Gwyneth szokásához híven elkóborolt és fogságba esett. A Nagy Feketét szerették volna érte, de annyit viszont nem ért a leányzó, így a legidősebb nővére jött, hogy saját magát ajánlja fel kishúgáért, aki olyan volt neki, mintha a lánya lenne. Végül Kernow-i Connor volt az, aki megmentette a két lányt, vagyis csak egy

ideig, mert Gwyneth nővérét a hazafelé tartó utazás közben elrabolták a rómaiak. Eközben az is kiderül, hogy Gwyneth nem csupán csak egy lány, hanem az Isteneknek dolga van vele. A történet innentől vált egyre izgalmasabbá és egyre több minden történt. Itt már kellett figyelni, hogy pontosan tudd, hogy kivel mi történik és éppen mennyi idő telt el az első oldalaktól számítva. Gwyneth rátért egy olyan ösvényre mely tele volt kételyekkel és veszéllyel. Folyamatosan nehézségekkel küszködött és mégis csodálatos módon vette az akadályokat. Ez a lány soha nem adta fel és mikor hibázott akkor sem ült és nyalogatta a sebeit, hanem felállt és azt mondta akkor is végig viszem, akkor is megcsinálom. Nem azért csinálta, hogy büszkék legyenek rá, bár lehet kicsit örült volna, ha az édesapja az lett volna, de még ő sem hitt abban, hogy Gwyneth ilyen különleges lány. Ilyenkor pedig mindig könny szökött a szemembe.

Egyben az egész:

Első könyves írónőként nem gondoltam volna, hogy egy ennyire jól összerakott könyvet tarthatok majd a kezemben. Szóval tényleg le a kalappal az írónő előtt. Már nagyon várom, hogy a folytatást is a kezembe vehessem, hisz már megöl a kíváncsiság, hogy mennyire lehet még ezt fokozni és mit tartogat nekünk az írónő. Ritka mikor tényleg így ajánlok egy könyvet és bár az elején valamiért nekem nagyon nehezen indult a közepe és a vége annál jobb lett. Így bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a történelmi vagy épp a fantasy könyveket. Én nem úgy álltam neki, hogy lesz ami lesz, hanem elvárásaim voltak, hisz bár saját hibából, de nem néztem utána az írónő munkásságának és mégis az elvárások legtöbbjét ténylegesen megugrotta, emiatt is merem ténylegesen ajánlani a könyvet nektek.

 

Ha megszeretnétek vásárolni akkor a líránál most 15% kedvezménnyel megtehetitek :)

Köszönöm, hogy benéztetek,

Xoxo, Patti 😊

Gregus Gábor - Megjelöltek

Másnap is hideg, csípős idő volt. Az örök ősz birodalma. Messzi gyárkéményekből fehér füst fodrozódott és veszett bele az égbolt szürkéjébe. Egy csöves cigit kért Szikrától, aki nem tudott adni, így sajnálkozva állt tovább. A koszos fickó vállat vont, majd nagyot húzott a kezében lévő üvegből.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog ez a könyv. Az ábrázolt világ nyomasztó szürkeségét tökéletesen jellemzi a fenti pár sor, de ez a szürkeség egy percre sem untat; mert a hétköznapi ember életének szürke hétköznapjait és küzdelmeit tárja az olvasó elé, azaz felismerjük benne önmagunkat, rólunk szól. A szereplők bármelyike lehetnél te is és én is, azokban az időszakokban, amikor eluralkodik rajtunk a fásultság, az „örök ősz birodalma”, ahogy az író nevezi. Mind ismerjük azt az érzést, amikor folyton szürke fölöttünk az ég, az összes ember közömbösnek tűnik körülöttünk, a napok egyformák, mégis (vagy pont ezért?) minden nap egy küzdelem. A szereplők időről időre felteszik az élet nagy kérdéseit, és lényeges megállapításokat tesznek életről, halálról, célokról. A könyv talán legfontosabb kérdése, hogy mi az élet értelme, mi az, amiért érdemes küzdeni. Úgy gondolom, hogy egy kielégítő, mégis igazán egyszerű választ ad erre a regény.

Tudod, láttam birodalmakat létrejönni. És láttam ugyanezeket a birodalmakat elporladni pillanatok alatt. Ismertem milliónyi embert, és tudod mire jöttem rá? Az emberek mindig ugyanazok. Nem változnak. Senki és semmi nem változik.

Egy szürke város szélén bizonyos időközönként összejön egy csapat ember. Mindegyikük különleges, mert egy spirál jelet hordanak a testükön, ami azt jelzi, hogy kiválasztottak. A megadott időben kiállnak egymás ellen pisztolypárbajban, és aki nyer, azaz aki életben marad, megkapja a legyőzött fél életét, és meghosszabbodik a sajátja. Emellett elpusztíthatatlanok, csupán az Öregtől, a ceremóniamestertől kapott pisztolyokkal lehet őket megölni. Bárki bárkit kihívhat, de a kihívást nem lehet sem visszavonni, sem elutasítani. Ölniük kell az életben maradásért, a hosszú életért, de emellett bármikor kiszállhatnak azzal, hogy soha többé nem mennek el a párbaj helyszínére. Ekkor szépen lassan megöregszenek, és végül meghalnak. Vannak, akik így döntenek, vannak, akik soha el sem jönnek, pedig megjelenik rajtuk a jel. De vannak olyanok is, akik nem akarják feladni a hosszú életet. És vannak, akik nem merik. Egy átlagos emberért a halál egyszer eljön. Általában tragikumként éljük meg, hogy nem tudjuk, ez mikor történik meg. De vajon nem rémisztőbb az, ha nekünk kell döntenünk, és önként elhagynunk az életet? Képesek lennénk rá?

Miközben Szikrát a jutalomként kapott energia járta át, mérhetetlen keserűség szállta meg. Egy újabb életet oltott ki. Nem akarta. Vagy mégis? Csupán életösztöne védte meg? Érdemes-e egyáltalán ezen gondolkozni? Biztos volt benne, hogy ezúttal lassabban csinálta, mint ahogy képes lett volna rá. Sajnálta a srácot, de fel tudta volna áldozni magát emiatt? A válasz „nem” volt, hiszen győzedelmeskedett, de mennyi része volt ebben a biológiai parancsnak, és mennyi tudatos énjének? Eljuthat addig a pontig, amikor készakarva választja a halált?

Semmi sem olyan biztos, mint a halál […] És semmi nem olyan bizonytalan, mint az, hogy mikor jön el értünk.

A Megjelöltek fontos kérdéseket tesz fel életről, halálról, küzdelemről és célokról, ezért úgy gondolom, hogy mindenkinek meg kellene ismernie. Felnyitja a szemet, és megnyugtatja a lelket. Garantáltan mindenki több lesz azután, hogy elolvasta.