Minden könyvnek megvan a megfelelő ideje és abban az időben a célja. Hiszem, hogy egy könyv nagyobb fegyver tud lenni, mint azt bárki gondolná. Gondolkodásra, elmélkedésre sarkall, nézeteket, véleményeket változtathat meg. Még nagyobb csoda az, amikor a szerző tudtán kívül alkot egy olyan történetet, melynek a megjelenés pillanatában nagyobb jelentősége lesz, mint azt a kezdetekkor gondolta volna.
Pokolian indul a nap, Davist ultimátum elé állítják. Már az ötödik mentőtisztet akarják a nyakába sózni. Neki, a veterán, Afganisztánt megjárt orvosnak! Méghogy ő kiállhatatlan?! Csak annyit akar, hogy mindenki hagyja békén.
Dennis sem vágyik ennél többre, mégis társak lesznek. Amikor beosztják Davis mellé, megfogadja, hogy nem hagyja magát még egyszer megfutamítani, hiszen eleget tűrt egész eddigi életében.
Rázósan indulnak a közös napok. Dennisnek nem csak a melóba kell visszaszoknia, de társa értelmezhetetlen viselkedését is kezelnie kell.
Sokáig azt hiszik, hogy ennél rosszabb nem is történhetett volna velük, de a végeláthatatlan műszakok és riasztások alatt egyre jobban megismerik egymást, rájönnek mi volt az, ami eddig hiányzott az életükből. Hogy ezt megtalálják, nem pusztán a környezetükkel, hanem saját érzéseikkel is meg kell küzdeniük.
Sejtelmük sincs, hogy eddigi megpróbáltatásaik pusztán bemelegítésül szolgáltak ahhoz, ami rájuk vár. Vajon képesek lesznek közös nevezőre jutni, vagy elkerülhetetlen, hogy Davis elveszítse a munkáját?
A történet olyan hétköznapi hősök életét mutatja be, akiknek mindannyian hálásak lehetünk a munkájukért, kitartásukért és az erőn felüli teljesítményükért, mely kevésbé kaotikus időkben is komoly megpróbáltatásokat jelentenek. Ez az időszak is, vagyis inkább a kezdete, bele van szőve a történetbe, finoman, mégis érezhetően, ami szerintem még egy plusz realisztikus mivoltot adott neki.
Főhőseink, Dennis és Davis, mentősként dolgoznak Edinburgh utcáin, nap nap után harcolnak élet és halál között, teszik a dolguk, annak ellenére hogy mindkettejük életében vannak sötétebb foltok. Tele vannak rossz emlékekkel, fájdalmakkal, kínokkal, melyeket háttérbe szorítva annak szentelték az életüket, hogy másokon segítsenek. Annak ellenére, hogy a világ, melyért harcolnak, többször kitaszította már őket magából, és úgy bánt velük, ahogy ők azt cseppet sem érdemelnék. 
Őszintén szólva először nagyon furcsa volt megszoknom a neveket. Olyan egybefüggő hangzása van mindkettőnek, hogy többször előfordult az első oldalakon, hogy vissza kellett olvasnom, most akkor kiről is van szó? De ez a problémám gyorsan tova szállt, mert miután megismerhettem őket, két annyira erős karakter és jellem alakult ki a szemem előtt, hogy ha esetleg át is siklottam a név felett, akkor is tudtam, kiről is van éppen szó. Annak ellenére, hogy mindketten pontosan és érezhetően jól átgondoltan meg lettek formálva a szerző által, éreztem hasonlóságokat is bennük, mely végül okozott súrlódást, de sok pozitívumot is.
A mellékszereplők szintén érdekesek voltak, egyiküknél sem éreztem azt, hogy amikor kissé a középpontba került, akkor unnám a történetet. Mindenkiről szívesen olvastam, mindenki nagyon szépen meg volt formálva.
Bár a szerző előző könyvét is nagyon kedveltem, nálam ez a történet vitte most a prímet, és sokkal jobban tetszett. Persze nem is lehet összehasonlítani a két sztorit, hiszen más időben és környezetben játszódnak, bár sajnálattal kellett észrevennem, hogy haladunk vissza néhol az időben, és ezt nagyon szomorúan veszem tudomásul.
A könyvnek nagyon mély és tartalmas mondanivalója van a mai világról, a mai ember felfogásáról, és nagyon bízom benne, hogy el fog jutni olyanokhoz is, akiknek szükségük van rá. Olyanokhoz, akiknek támogatásra, és olyanokhoz is, akiknek nézetváltásra lenne szükségük. Hiszen nem az identitása alapján kell néznünk egy bizonyos személyt és nem ez alapján ítélünk, hanem a személyisége, a lelke alapján. Én ezt hiszem és vallom is. Azt pedig soha senki ne feledje, hogy a gonoszt a környezet szüli. Mindig mindennek megvan az oka, és lehet, hogy ez az ok saját magunkban keresendő. 
Nem szoktam csillagokkal dobálózni, és az értékeléseimbe sem írom bele, de azt hiszem, sokat elárul, ha azt mondom, én erre a kötetre abszolút 5 csillagot adtam, sőt kedvencnek is jelöltem.
Érdemes elolvasni, érdemes végiggondolni, nyitott szívvel és lélekkel nézni a sorok mögé. Az ember mögé. Az érzelmek mögé.
S.A. Locryn olvasói kerekasztal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése