Elérkeztünk az utolsó cselekménykidolgozással kapcsolatos cikkünkhöz, amely a hópihemetódusról fog szólni.
A hópihemetódus abban tér el a korábbiaktól, hogy itt nem cselekményszerkezetről van szó, hanem egy olyan metódusról, ami megmutatja nekünk, hogyan lehet kidolgozni egy regény cselekményét. Magyar írói körökben igen elterjedt ez a módszer, míg a cselekményszerkezetek már sokkal kevésbé. És mivel ilyen sokan használják, ezért gondoltam, erről is hozok egy cikket.
A metódus Randy Ingermanson nevéhez fűződik, aki egyébként fizikusként és matematikusként kezdte pályafutását, majd később kezdett el írást tanítani. Előtte rengeteget írt, de csak évekkel később publikálta első regényét. Rögtön a megjelenés után felkérték, hogy tanítson írást egy helyi írókonferencián. Miért meséltem ezt el? Mert mint oly sok másoknak, Ingermansonnak is évekbe telt, míg megírt egy olyan történetet, amit aztán kiadásra eresztett. Ez hosszú út, és rengeteget tanul az ember alatta. Szeretném idézni Ingermanson pár szavát, amire a weboldalán találtam rá:
’The only trick to writing is to do a lot of it and then take it to a critique group to get hammered and then go read another book on how to write fiction. And then do that over and over again.’
Az írás egyetlen trükkje az, hogy sokat csináljuk, aztán vigyük el kritikusokhoz, akik jól fejbe vernek, aztán olvassunk még egy könyvet arról, hogy hogyan írjunk regényt. Aztán ezt csináljuk meg újra és újra.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az írói folyamat csupán abból áll, hogy szavakat írunk a kéziratunkba. Hogy írunk. Ez viszont nem így van. Az írói folyamat része, azaz írás az, ha kitörlünk három fejezetet, mert rájöttünk, hogy nem működik jól a történetben; írás az, ha írástechnikai könyveket, cikkeket, tippeket olvasunk; írás az, mikor jegyzetelünk, ötletelünk, vázlatolunk; írás az, mikor kutatómunkát végzünk; írás az, ha zenét hallgatva nézegetjük a moodbordjainkat, és közben a regényünkhöz ötletelünk; írás az, ha csak ülünk és bámulunk magunk elé, a regényünkön gondolkodva. Az íráshoz annyi minden tartozik, ami nem maga az írás. És mégis írás, hiszen kulcsszerepet játszik abban, hogy létrejöjjön a regényünk, tagadhatatlanul az írói folyamat része. Sokan azért adják fel nagyon hamar, mert nem látják, hogy haladnának. Mert a haladást szavakban szokás mérni, de valójában nem lehet. Mert az írói folyamatnak nagyon nagy része nem látszik, nem kézzel fogható, nem beszámozható. Ezekkel a gondolatokkal szeretném megalapozni az idei nanowrimót számotokra.
És akkor térjünk rá Randy Ingermanson módszerére, a hópihemetódusra!
A cselekményblokkot bevezető cikkemben írtam már az elnevezésről:
A hópihe nevet Koch matematikus görbéjéről kapta, melyet az úgy hozott létre, hogy egy egyszerű alakzatból indult, és azt felosztva majd önmagával kombinálva egyre bonyolultabb alakot hozott létre, ami a végén egy hópehelyre hasonlított. A hópihe-metódus így arról szól, hogy az egyszerűtől építkezünk az összetett felé. Azaz megragadjuk az alapötletünket, és az adott szempontoknak megfelelően addig bővítjük, míg el nem készül a vázlatunk.
’Writing a novel is easy. Writing a good novel is hard.’
Regényt írni könnyű. Jó regényt írni nehéz.
Még egy nagy igazság Ingermansontól, amit szerintem kinyomtatok és felrakom a falra. Ezzel a kijelentésével kezdi Ingermanson A hópihemetódus egy regény megtervezéséhez (The Snowflake Method for Designing a Novel) című cikkét. Ebben fejti ki a hópihemetódus 10 lépését, melyek a következők:
1. lépés: Szánj egy órát arra, hogy egy mondatban összefoglalod a regényed!
Ingermanson példája: Egy fizikus gazember visszautazik az időben, hogy megölje Pál apostolt. Ez az első regényének összefoglaló mondata. Ez a mondat mindig ott lesz neked, hogy pár pillanat alatt eladja a regényedet: a szerkesztőnek, a kiadónak, az olvasóknak. Ezért hozd ki a legtöbbet ebből az egyetlen mondatból!
tippek:
✒ Minél rövidebb, annál jobb! Próbálj meg 15 szó alatt maradni!
✒ Ne írj bele nevet! Figyelemfelkeltőbb a „mozgássérült trapézművész”, mint a „Jane Doe”.
✒ Kösd össze a nagy totált a karakter szemszögével: ki az, aki a legtöbbet veszíthet a történetben? Most mondd el, mi az, amit meg akar szerezni!
✒ Olvass egymondatos összefoglalókat például a New York Times Bestseller listáján!
2. lépés: Szánj még egy órát arra, hogy ezt az egy mondatot egy bekezdéssé bővíted!
A bekezdésben a következők szerepeljenek:
✒ tér, idő, környezet
✒ a legnagyobb katasztrófák
✒ a regény vége
Ingermanson azt írja, ő általában három katasztrófából és egy lezárásból építi fel a történeteit. Így minden katasztrófa kibontakozása a történet egynegyedét veszi igénybe, a lezárás pedig az utolsó negyedet. Ebben az esetben a katasztrófák a háromfelvonásos szerkezetnek megfelelően az első tetőpontnál, a felezőpontnál és a második tetőpontnál történnek meg, a lezárás pedig a harmadik felvonásban. (Ismét ez a háromfelvonásos szerkezet… Ugye, ugye, hogy mindennek ez az alapja?)
Az író szerint rendben van, ha az első katasztrófát külső tényező okozza, de a második és harmadik jobb, ha abból adódik, hogy a karakter próbálja megoldani a fő problémát, de kudarcot vall.
Ideális esetben 5 mondatból áll ez a bekezdés:
✒ egyben megtörténik a hely, idő és a környezet bemutatása;
✒ három mondat a három katasztrófának;
✒ egy mondat pedig a lezárásnak.
3. lépés: Írj egy-egy oldalas összefoglalót a főbb szereplőid száláról a történetben!
Mi legyen benne?
✒ a karakter neve
✒ egy mondatban a történetszála
✒ motivációja (mi az az absztrakt dolog, amit el akar érni?)
✒ célja (mi az a konkrét dolog, amit el akar érni?)
✒ konfliktusa (mi az, ami megakadályozza abban, hogy elérje, amit akar?)
✒ a megvilágosodás számára (mit fog megtanulni, hogyan fog megváltozni?)
✒ egy bekezdés a karakter történetszáláról
Amennyiben ezután úgy érzed, hogy meg kell változtatnod azt, amit az 1. vagy 2. pontban írtál, akkor tedd meg nyugodtan! Mindig dolgozhatsz visszafelé, ez azt jelenti, hogy egyre jobban megérted a történeted. Inkább most javíts, mint miután már többszáz oldalt megírtál.
4. lépés: Térj vissza a 2. pontban leírt bekezdésedhez, és minden mondatát bővítsd egy bekezdéssé!
Az a jó, ha minden bekezdésed katasztrófával végződik, az utolsót kivéve.
Ekkor elkészül egy nagyszerű szinopszisod! Ami kb egyoldalas.
5. lépés: Írj egy-egy oldalas összefoglalót a főbb karaktereidről!
Ingermanson azt írja, hogy neki ez a kedvenc vázlatolási pontja. Ezek a szinopszisok az egyes karakterek szemszögéből fogják elmesélni a történetet. Ennél a lépésnél is, mint az összes többinél, visszatérhetsz a korábbi pontokhoz, és átfogalmazhatod őket, ha szükséges.
6. lépés: Szánj rá egy hetet, hogy a 4. lépésben megírt kb egyoldalas szinopszisod négyoldalassá bővíted!
Minden bekezdést bővíts ki egy oldallá!
7. lépés: Szánj egy újabb hetet arra, hogy a karaktereidnek elkészítsd a lehető legrészletesebb leírását!
Fontos, hogy itt azt is tisztázd, hogyan fog megváltozni a karakter a történet során. A 3. pontban megírt leírásokat fogod kibővíteni, és ezzel nagyon sokat tanulsz majd a karaktereidről. Itt is előfordulhat, hogy vissza kell térned a korábbi lépésekben leírtakhoz, és változtatnod kell a történeten, ahogy a szereplőid élni kezdenek, és hatni kezdenek a történetre. Ha át kell írnod a cselekményt, az azért jó, mert mutatja, hogy a történeted karakterközpontú, és a karakterközpontú művek a legjobbak – írja Ingermanson.
8. lépés: Készíts táblázatot!
Az eddig kiötlött jeleneteidet rendezd táblázatba! Ez azért jó, mert egyben látod magad előtt a történeted. A sorok legyenek a jelenetek, az oszlopok pl olyanok lehetnek, mint: nézőpontkarakter, fejezetcím, tervezett oldalszám stb. De nem is muszáj, hogy egynél több oszlopod legyen, azaz elég lehet, ha csak a jeleneteket magukat jegyzed fel összefoglalva.
9. lépés: Bővítsd a táblázatot!
Ingermanson azt írja, hogy már ki szokta hagyni ezt a lépést, tehát ez opcionális.
Fogd a táblázat sorait, azaz az egyes jeleneteket, és kezdd el írni őket! Részletezd, mi történik, illessz be párbeszédeket, és jelöld ki a jelenetben a konfliktust. A konfliktus nagyon fontos, ezért ha egy jelenetedből hiányzik, akkor rakj bele egyet vagy pedig húzd ki a jelenetet! Így meglesz az első előtti kéziratod!
10. lépés: Kezdd el írni a történetet!
Azt gondolhatod, hogy eddig a pontig már minden kreativitást száműztél a történetből. Hát nem így van. Még mindig tele van a történeted kisebb-nagyobb lyukakkal, kérdésekkel, és egyéb bőséges hellyel, ahol kiélheted a kreativitásod. Majd meglátod!
Fontos, hogy az itt megadott időszakok csak irányjelzők, tölts annyi időt egy-egy pont kidolgozásával, amennyire szükséged van! Hiszen ezeket a lépéseket azért teszed, hogy ne kelljen sok-sok oldalt kihúznod a kéziratodból, amiért csak utólag jöttél rá egy-egy hibára.
Forrásaim voltak:
