Darvas Petra - Ikrek mágiája

 

Nem is olyan régen egy NewLine kiadós szerzőtársam kért meg arra a megtisztelő feladatra, hogy olvassam el és véleményezzem első publikált regényét, a Hópelyhek májusban trilógia első részét, az Ikrek mágiája című fantasy kötetet.

Azt elöljáróban szeretném tisztázni, mert úgy látom, hamis képek keringenek rólam, bár ezt soha nem jelentettem így ki, de nagyon is szeretem a fantasy történeteket, és nagyon sok ilyen zsánerű könyvet olvastam már, és valószínűleg még fogok is.

Petra regényétől, bevallom, először kicsit megijedtem. Az első oldalak nem ragadtak magukkal, és már féltem tőle, hogy nem fogom megtalálni ebben a regényben azt, amit én általában keresek egy történetben. Nem tudtam megbarátkozni egy karakterrel sem, az események, dramaturgia pedig nem tudott átjönni nekem. Így hát már féltem, hogy csalódnom kell Petrában, a sztorijában. Aztán megérkezett a várva várt pillanat, amikor felcsillant a szemem. Tisztán emlékszem, hangosan felkiáltottam: „Na végre!”. Hajszálpontosan a kétszázadik oldalon történt meg számomra az áttörés, onnantól kezdve pedig teljesen beszippantott és magával ragadott a történet. Megkedveltem a szereplőket, az eseményeket, a helyszínt. Megkaptam azt, amit várok egy sztoritól. Jól rám ijesztettél, Petra, de aztán kárpótoltál mindenért. A kötet természetesen függővéggel ér véget, csak hogy minél nagyobb izgalommal várhassam a folytatást. Köszönöm, Petra, tudom, ezt megérdemeltem, mert az elején nem bíztam benned és a sztoridban. Most viszont vezekelhetek, és várakozhatok a következő kötetig.

Azt hiszem, nem árulok egy nagy titkot azoknak, akik olvasták, azzal, hogy az abszolút kedvencem Borrao karaktere. Egy kicsit emlékeztetett egyik kedvenc filmem kedvenc karakterére, nevezetesen a Gyűrűk Ura Aragornjára, így talán ezért lett számomra ekkora szerelem.

A másik abszolút kedvelt személy Emma, akiben teljesen magamra ismertem. Egyet tudtam érteni minden mozdulatával, minden mondatával, minden megnyilvánulásával. Teljesen az én karakterem, és ezúton köszönöm meg az írónőnek, hogy megalkotta őt. Még soha nem tudtam magam ennyire fantasy regénybe képzelni.

Gary a legjobb barát kategória számomra. Az a fiú, akiben megbízhatsz, és kicsit esetlen jelleme ellenére a tűzbe menne érted.

Lora pedig, hát mit ne mondjak, hatalmas figura. Viccein, beszólásain és bohókás karakterén jókat mosolyogtam mindig.

Néhány mondat furcsán hatott a regény lapjain. Volt, amit nem igazán tudtam beleilleszteni egy középkori jellegű világ karakterének szájába, de annyi baj legyen, ezeken gyorsan túltettem magam, és nem is volt belőle túl sok.

Vannak gyanús karakterek, akikkel kíváncsi vagyok, az írónő végül mit kezd.

A pszichológia és a mentális betegségek, mint tudjátok, nagyon is érdekelt téma nálam, így az, hogy a szerző valami módon ezt is belecsempészte a kötetbe, plusz pont a részemről, sőt, ha a további részekben ezt még jobban kifejtené, még jobban örülnék neki. Szerintem adott egy plusz borzongást és ízt az amúgy is végül izgalmassá vált történetnek.

Szó, ami szó, Petra minden várakozásom és előítéletem ellenére nagyon izgalmas világot alkotott, szerethető karakterekkel, akikben tudom, hogy sokkal, de sokkal több lakozik, mint amit ebben az első regényben elárult nekünk. Én nagyon várom a folytatást, és remélem, hogy a szerző megtartja a kötet második felében felvett fonalat, ami tele volt izgalommal. Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy eme páratlan világ részese lehettem. Egy élmény volt, minden mozzanatával, karakter- és dramaturgiai fejlődésével, érzelmi hullámvasútjával. Egy jövőbeli potenciális olvasót már megvett magának a szerző. Csak így tovább!

Darvas Petra szerzői oldal

NewLine kiadó